DrDj kerékpáros és velomobilos blogja

Időközönként jelentkezni fogok egy ehhez hasonló hírcsokorral, amelyben beszámolok az elmúlt időszak legfontosabb eseményeiről, illetve arról, hogy milyen újdonságokat találtam az interneten, milyen programok várhatóak a közeljövőben.

Bár az idő a fűtött, meleg szobából nagyon szépnek, tavasziasnak tűnik, kimenni tekerni azért még nincs nagy kedvem annak ellenére, hogy már elérhető az idei MTB versenynaptár és lassan el kéne kezdenem az edzést, hiszen már március 22-én akár rajthoz is állhatok. Hátha valamelyik őrült barátom elkísér, bár ők később szoktak felébredni téli álmukból… Amúgy a versenynaptáron kívüli, csak később kihirdetett B kategóriás versenyeket is kedvelem, általában jók a tapasztalataim velük kapcsolatban (Cegléd Maraton, Tisza-tó Maraton). Életem első versenye egy XC viadal volt Gödöllőn, de azóta csak MTB maratonokra járok, jobban fekszik a hosszabb táv. Nem mintha bármi bajom is lenne az XC versenyekkel, múltkor néztem mélyen magamba, hogy miért is NEM járok ilyenekre. Hát nem tudom, lehet, hogy idén próbálkozom egy földrajzilag közelebb lévővel.

S hogy a velomobilok felé tereljem a szót, bár nem teljesen friss a hír, de ELKÉSZÜLT a VELOMOBIL.LAP.HU. Azt hiszem, elárulhatom, hogy én vagyok a szerkesztője, s a január 31-ei indulás óta már jópár linkkel bővült is az oldal. Ennek hatására egyre több helyre lesz belinkelve a blog, sokan vesznek fel társlapnak. Az új lap új ismeretségeket is hozott, felvettem a kapcsolatot Murlával, aki azóta maga is blogíró lett, valamint Joó Antallal, aki máris ajánlott pár oldalt, amit érdemes megnézni. Joó Antal jóvoltából egy újabb modellel bővült a velomobilos adatbázisom, a Wega velomobil ha nem is a legszebb, de mindenképpen egy okos próbálkozás. Az AMBringabolt blogján pedig olvashatunk a sajátkészítésű velomobillal kapcsolatos fejlesztésekről, trikeokról és egyéb fekvőbringás témákról.
 

Ami pedig a jelent és a jövőt illeti, aki élőben is szeretne különleges kerékpárokkal, fekvőkkel, velomobilokkal találkozni, ott a helye a III. fekvőkerékpáros találkozón, illetve a az áprilisban megrendezésre kerülő SPEZI-n. A 7végén pedig mindenkinek ott kellett volna lennie a STOP szmog tüntetésen, hogy élhetővé váljon Budapest, bármilyen közhelyesen is hangzik (jobb lenne ezt simán kijelentő módban használni).

Végül, aki még ki van éhezve fekvős információra, az látogasson el a Bikemag fórum Rekumbensek topikjába, ahol akár az én hozzászólásaimmal is találkozhat…:D S aki maga is velokit rendszerben gondolkozik és szeretne olcsón hozzájutni a fő alkotórészhez, magához a fekvőkerékpárhoz, az nézzen szét a Sun Cycles-nél. Lehet, hogy én is őket választom majd egyszer…

A blogon pedig nemsokára jön az első igazi velomobilos cikk, amelyben megismerkedhettek magával a velóval, a főbb típusaival. A jövőben pedig kitárgyalásra kerülnek a fő meghajtási módok (persze az emberi erőn kívül), egyes modelleket részletesen bemutatok, a velokittel részletesebben foglalkozok majd és persze szó lesz az alkatrészekről, kiegészítőkről.

Az interneten végzett kutatásom alapján kijelenthetem, hogy hazai velomobilos élet nem létezik, csak egy-egy elszigetelt lelkes rajongót találni. Természetesen az Internet nem mindenható, így lehet, hogy tévedek. Mindenestre mióta először találkoztam a virtuális világban a velomobilokkal, magával ragadt az egész elképzelés és célomul tűztem ki, hogy Magyarországon is megismerkedhessenek vele az érdeklődők, illetve a szakavatottak még inkább elmélyíthessék ismereteiket.

Előre kell bocsátanom, hogy per pillanat még nagyon távol érzem magam a fekvőbringák és velomobilok világától, hiszen élőben még csak az elsőhöz volt szerencsém egyetlen alkalommal, de természetesen ezen hiányosságomat minél előbb igyekszem pótolni. Ilyen gyakorlati témákban, mint a közlekedés, sport én is szkeptikusan fogadom az elméleti „zseniket”, de mentségemre szolgál, hogy az első lépéseket megtettem a téma kutatásában és – sajnos – nem olyan egyszerű idehaza velomobilt találni.

Fontosnak tartom kijelenteni, hogy semmiféle kizárólagosságra, hivatalosságra és anyagi javakra nem törekszem. Habár kiemelkedő fejlesztésnek tartom a velomobil ötletét, már most hangot adnék kételyeimnek egynémely kérdésben, úgymint közlekedésbiztonság (láthatóság, esetleges ütközés), magas ár, mindennapos használhatóság, a kinézet és a magyar mentalitás problémája.

Bevezetőből talán ennyi elég, remélhetőleg a minél több információhoz jutást elősegíti majd az AM Bringa és több nem mindennapi izomerővel hajtott jármű készítésével foglalkozó műhely.

S hogy megértsék a szándékaimat: egyszerűen önös érdek vezérel, hiszen szeretnék én is egyszer egy velomobil boldog tulajdonosa lenni, mostani hegyibringámmal folytatott túrák megfelelő kiegészítője lehet, ha GYORSABBAN és BÁRMILYEN IDŐJÁRÁSI KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT („Alleweder”) tudok majd tekerni.

Ez nagyon jellemző rám… Amint leesik az első hó, máris kapom a meleg cuccaimat, készítem elő a bringát és irány a HÓ! Több haverom szülei is csak úgy emlegetnek, mint az a srác, aki a leglehetetlenebb időben képes kerékpárra szállni. Már többször mentem kifejezetten nagy esőben tekerni, főleg nyáron poén, amikor felülről-alulról jön a lé, bár felülről egy kicsit tisztább J. A legdurvább eset azonban kétségkívül az a belváros - Campona túra volt, amikor 15 centis hóban indultam el és már féltávnál éreztem, hogy ez sok(k) lesz. Menet közben felhívtam az egyik havert, hogy ugye… ÉS igen, otthon volt, nála hagyhattam a kétkerekűt és mehettem haza kissé nem BKV-ra való ruhában. Na ez egy kicsit túlzás volt, de kifejezetten élvezetes kiruccanást sikerült összehozni, mikor sokadik alkalommal a János-hegyet támadtuk be Marcellal és „véletlenül” esőben indultunk, amiből egy jó kiadós gatyáig való átázás kerekedett. Jó, nem vagyok normális, kösz, de valahogy kb. úgy éreztem magam, mint amikor teljesítek egy bringás maratont; van benne kihívás, jó rajta túllenni, de azért szívesen megismétlem. Tehát mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy vállalja be a szokásos tűrőképességéhez képest kicsit durvább időjárást és lehet, hogy bejön az érzés. 10-15 centis hóban menni pedig abszolút kihagyhatatlan élmény. Ja és hogy szóljak valamit a mai napról is. Elindultam, próbálgattam a csúszáshatárokat, aztán egyszer csak túl sokra sikerült egy váratlan kanyarban. Semmi baj, mentem tovább... A szokásos zuglói utamat háromszorannyi idő alatt tettem meg, de megérte!