DrDj kerékpáros és velomobilos blogja

Olyan sok újdonság gyűlt össze, mióta utoljára írtam, hogy több adagban szolgálom fel a híreket. Kezdjük a legizgalmasabb dologgal, azaz új modellekkel, frissítésekkel vagy éppen rég elfeledett, de figyelemre méltó gépekkel. Már-már kezdtem temetni a www.velomobiling.com-ot (ami a legfontosabb alapoldal velomobilos körökben), ugyanis elég régóta nem frissítették, amikor egyszercsak egy nem is akármilyen hírgyűjteménnyel frissült a weboldal: a 2008-as újdonságokat szedték egy csokorba. Természetesen van átfedés az ő híreik és az én találataim között, de olyan is akad, amit én külön kiemelnék. Tehát aki a teljes összefoglalóra vágyik, látogasson ide.
 

MILAN (újdonság)

Egy teljesen új modellel kezdeném, amelynek egy ideig még a nevét sem tudta az érdeklődő közönség, bár már egy videoklipben is szerepelt. A Milan formája olyan, mintha a veló vezetőjének térdétől felpúposodott volna a burkolat. S hogy ne legyen olyan nehéz elképzelni, íme egy fotó és a videoklip:
 

TEAM (újdonság)

Kanadában sem tétlenkednek és egy Cab-Bike alapjaira épülő, klasszikus formájú velomobilt alkottak: a TEAM-et. Az elején, a tesztek alatt fehér színben még elég jellegtelennek tűnt, de a VADiúj festése nagyon VAD! Persze, nem a festése számít, de azért elég sokat dobott rajta. A tulajdonságai közül kiemelném, hogy nem teljesen fedett, az ajtaja olyan koporsószerűen oldalra nyílik és felsőkormányos.

ALASKA VELOMOBILE

Ha már Észak-Amerikánál tartunk, érdemes egy pillantást vetni az egyszerűnek kinéző, de különleges megoldásokat felvonultató Alaska Velomobile-ra. A legszembetűnőbb talán a fejet körülvevő plexiburkolat, így egyben kapjuk az első-hátsó szélvédőt és az oldalablakokat. A másik specialitása a kormányzással elmozduló, kerekeket is befedő burkolat, amely megoldással csak igen ritkán lehet találkozni (pl. Leitra, de ott nem a testben található a két első kerék).

GREEN-GO VELOCAR

Az előző Alaska Velomobile-hoz hasonlóan a Green-Go is megrekedt egyelőre a prototípus szintjén és a bétaverziója mondhatni kezdetleges kinézetű. E velomobilnál azonban már-már kabriós szélvédővel találkozhatunk, több éves tesztelése pedig igencsak hűvös helyen folyik (New Hampshire), így a szélsőséges időjárásra biztosan ki lesz képezve.

THE ROCKET

Az Alaska Velomobile-hoz több dologban is hasonlító modell nem csupán egy újdonságot tartogat. Egyrészt a szokatlan kinézete, másrészt pedig a kanyarban bedőlő (lean-steer) hátsó kerekei okán érdemes egy pillantást vetni rá. Akit érdekelnek egyéb, kanyarban bedönthető és ezáltal jóval stabilabban manőverezhető gépek, érdemes ellátogatnia a klasszikus Tripendót is tartalmazó oldalra. Ez pedig az egyetlen The Rocket trike születését részletesen boncolgató szájt.

 
Így, a nyári melegben, uborkaszezon idején mindig jól jön egy kis frissítő. Nem frissítés (az is érkezik), csak pár, különböző velomobilos oldalon talált érdekes, megdöbbentő vagy éppen humoros kép. Lássuk! 

A méretbeli különbség szembeötlő - pedig a Cab-Bike még viszonylag magas építésű...

Ha már Cab-Bike: ennyi minden fér  bele egy ilyen apró járműbe - akár egy hétvégi nagybevásárlás is  megoldható vele

forrás: http://basdekker.eu/fietsen/
cabbike-met-boodschappen.htm

Amint az az előző képen is látható volt, a lángnyelves dizájn visszatérő motívum, akárcsak ezen a Flevo Allewederen

forrás: http://www.velomobiling.com/
gallery/Velomobile1/Velomobiles/
FAW/HotFAW1.jpg.html

Nemcsak a lángnyelvekkel, hanem az esővel is meg kell birkóznia egy időjárásfüggetlen, burkolt fekvőkerékpárnak (Versatile tetővel)

forrás: http://www.flevobike.nl/

Balesetek is történnek néha - a korszerű anyagoknak köszönhetően inkább a burkolat törik a lábunk helyett

forrás: http://www.fietser.be/
afbeeldingen/Album/
Fietser.be/index.html

Az utóbbi időben elég sokat látogattam különféle HPV-kkel, azaz Emberi Erővel Hajtott Járművekkel (Human Powered Vehicle) foglalkozó oldalakat. Mondanom sem kell, hogy külföldi oldalakat… Ekkor jogos igényként merült fel bennem, hogy miért nincs Magyarországnak HPV szervezete??? Sajnos még nem áll valami jól az elnevezés magyarítása sem, de a legtöbb országban csak HPV-kként emlegetik az izomerőt használó gépeket. Itt az ideje, hogy friss nyelvészpalánták, MTA tudorok vagy akár csak a kerékpárok iránt érdeklődők kitaláljanak valami frappáns elnevezést vagy akár rövidítést a HPV-kre. Magunk mögött hagyva az elnevezés problémáját, a szervezet legnagyobb baja az, hogy nem létezik és hogy egyelőre nem is sokan hiányolják, pedig (ha már a szomszédnak is van…) Romániában is megalakult a maguk csoportja. Szerencsére az AMBringa egyfajta központtá kezdi kinőni magát, nem csupán egy kerékpárüzlet, hanem programokat szerveznek, igyekeznek megismertetni mindenkivel a HPV-k (az ő esetükben természetesen a rekumbensek) világát. Azonban nem szabad kizárólag a földre koncentrálnunk, hiszen számos professzionális emberi erővel hajtott légi és vízi jármű is létezik.

S hogy mi lenne a feladata a HPV szervezetnek? Összefoghatná az izomerővel vagy egyéb környezettudatos technológiákkal foglakozó érdeklődő, laikus és a szakértők, tervezők, kereskedők tömegeit. Természetesen az egésznek a középpontjában egy jól szervezett weboldal állna rengeteg információval, az új projektekkel és sokféle kommunikációs lehetőséggel (fórum, chat, email, levelezőlista, rss). A másik központnak egy emberközelibb, személyesebb formának kell lennie, egy KERÉKPÁRBOLTNAK vagy EGYESÜLETNEK, ahova összegyűlhetnek a tagok, megvitathatják a szakmai kérdéseket.

Már számos ország rendelkezik HPV szervezettel a Nyugat-Európai államokon kívül is, köztük Új-Zéland, a Dél-Afrikai Köztársaság és Japán is. A britek például saját weboldallal is rendelkeznek, de van, aki a világ valamennyi HPV-sét tömörítő szervezet központi oldalán kapott helyet (például a franciák). Akit bővebben érdekel a téma, ajánlom a wikipédiát. 

A legfontosabb tisztázni, hogy miről is lesz szó a leggyakrabban ezen a blogon: igen, bringákról, ezen belül is VELOMOBILokról. A velomobil (amit gyakran fogok „veló”-nak rövidíteni, de nem összetévesztendő a több nyelvben használatos velo=bicikli jelentéssel) egy általában háromkerekű, egyszemélyes, emberi erővel hajtott burkolt fekvőkerékpár. Mindhárom általam felsorolt ismérvre egyaránt jellemző az általánosítás, ugyanis mindegyik alól találunk kivételeket. A velomobilok történetére most nem térnék ki, de számos járművet tekinthetünk előzményének, úgymint a Sinclair C5-ot, illetve a Car-Cycle-t, de sokkal régebbre is visszanyúlhatunk, például a Fantomhoz. Érdemes körülnézni a Microcar Museum és a Mochet.org oldalán. Nem nehéz rájönni, hogy az olajválság nagy lendületet adott az újabb modellek fejlesztéséhez, hiszen mindenféle olajszármazék helyett nem rossz, ha egy gép a magunkba tömött csokival, rakottkrumplival meg mondjuk mákosgubával megy :D

Azzal gondolom mindenki egyetért, hogy számít a kinézet, főleg ha újdonságról beszélünk. Alapvetően kétféle kialakítás létezik, a teljesen burkolt és az a változat, ami csak a testet takarja, a fej kilóg.

(1) Quest

(2) Leiba

Mindkét kialakításnak megvan a maga előnye, az előbbi így ténylegesen időjárásfüggetlen tud lenni, az utóbbi pedig jobb kilátást biztosít és párásodásmentes szélvédőt :-). S hogy mire emlékeztetnek ezek a szerkezetek? Az aerodinamikai előnyök kihasználása végett leginkább egy tojásra vagy cseppre kell hasonlítaniuk, szentimentálisabbaknak az 50-es évek Forma-1-es versenyautói juthatnak eszükbe, ahol a versenyző feje szintén kilátszik a burkolat alól (ez azóta is így van…).

(3) F1 versenyautó

Azonban nem elsősorban a sebesség a lényege, hanem, hogy közlekedni lehessen vele, nagyobb távokat megtenni és szárazon maradni – így juthatunk már-már autószerű élményekhez. Többféle kialakítást is láthatunk az alább felsorolt gépek között az egyszerűbbtől a szép dizájnosig, de az eddig legsikerültebb modellek sokak szerint az Aerorider, a Go-One és a Waw. A burkolat anyaga sem mellékes kérdés. A Go-One-nál például a legmodernebb technológiát használják és karbonból, az Allewedernél fémből készül a borírtás, de a legtöbben különféle műanyagokkal kísérleteznek.

A velomobilok tulajdonképpen az emberi erővel hajtott járművek, úgynevezett HPV-k (Human-Powered Vehicle) kategóriáján belül található, azonban nem titok, hogy szinte mindegyikbe lehet segédmotort építeni, vagy már eleve azzal érkezik, hiszen a nagyobb emelkedőket valószínűleg nehéz lenne külső segítség nélkül teljesíteni. Egyértelmű, hogy a velomobil a fekvőkerékpár által nyújtott előnyök továbbfejlesztése, azonban a gyári velók alapja nem egy fekvőtringa, hanem maga a héj alkotja a vázát. Így lehet megspórolni a fémváz súlyát és egy masszívabb, könnyebben formatervezhető szerkezetet kapunk. S hogy miért lett háromkerekű a velók többsége, miért a trike-okra hasonlítanak a fekvőkerékpárokon belül? Léteznek kétkerekű modellek is, ám azokkal inkább rekordokat lehet dönteni, nem a mindennapokban használni.

(4) Egy streamliner
 

A négy kerék meg már talán felesleges súlytöbblet lenne, hiszen hárommal sem kell egyensúlyozni. A háromkerekű megoldásnak is kétféle változata létezik, akárcsak a rekumbenseknél. A gyakoribb megoldás a tadpole elrendezés, amikor elöl van a két kerék és hátsót kell hajtani, viszont a delta elrendezésűeknek (elöl egy-hátul kettő kerék) előnye a magasabb építés, ami forgalomban nagyobb biztonságot adhat, hiszen jobban láthatóak vagyunk és jobban kilátunk. Egy nagyon ígéretes delta a Stormy Weather, formára és használhatóságra is megfelel az elvárható szintnek.

(5) Alleweder - tadpole elrendezésű


(6) Stormy Weather - delta elrendezésű

Az angol wikipédia velomobil szócikke szerint ezekkel a tulajdonságokkal kell rendelkeznie egy velónak:

• Legyen könnyű
• Jól lásson a vezető (előre – szélvédő -, valamint körbe 360 fokban)
• Könnyű irányíthatóság, megfelelő fékerő
• Legyen biztonságos egy esetleges ütközés alkalmával és rossz útburkolat esetén is
• Szellőzés biztosítása, beleértve a szélvédő párátlanítását is.
• Több sebességfokozat: egy járműnek, amely nehezebb, mint egy kerékpár, de jobb aerodinamikai tulajdonságokkal rendelkezik, nagyobb áttételtartományra van szüksége
• Aerodinamikai szempontból is legyen jó
• Megfelelő rugózás
• Megbízható működés
• A kerekeknek, fékeknek és a váltásnak szükségképpen erőteljesebb felépítésűnek kell lennie, mint egy pehelykönnyű kerékpáron
• A mindennapi bevásárlásokhoz elegendő csomagtér
• Alacsony zajszint: mind a vezető, mind a közlekedésbiztonság miatt
• Három vagy négy kerék a biztonság (stabilitás) miatt, főleg csúszós úton
• Könnyű be- és kiszállás
• Megfelelő világítás
• Legyen jól látható, észlelhető a közlekedés többi résztvevője számára is (lámpák, duda)
• Alacsony ár

Természetesen mindenről lesz szó részletesebben a továbbiakban, a burkolattól kezdve a meghajtási módokig, illetve a forgalombiztonságról is, azonban ami a legfontosabb szempont a vásárlóknak: az ÁR. Egyik modellt sem osztogatják ingyen, a legtöbb árából már egy új kisautót is vehetnénk, de a lelkes tulajdonosok számításai szerint, annyit meg lehet spórolni az üzemanyagon (jó-jó, tudom, egyre drágább a csoki és a mákosguba…) és egyéb fenntartási költségeken, hogy pár év alatt behozza az árát, ha automobil helyett velomobilt választunk.

Képek:
1,2,5: Flickr
3: Google
4: www.speedbikebgl.de
6: http://www.lightfootcycles.com/velo_proj.htm