Előzmények itt és itt.
Mostmár tényleg szeretnék fekvőzni!
Ismét pár lépéssel közelebb jutottunk az általunk épített trájkkal való száguldáshoz. Már egy jó hónapja itt áll a pincénkben két jó hosszú csődarab. Mert ugye először alapanyagot vettünk és utána a terveket. Az Atomic Zombie
Warrior modelljéhez hasonlót akarunk összeütni, mert akárhogy nézzük, gyári trájkot venni könnyű, de nem kevés pénzbe kerül, az építésnek pedig hihetetlenül nagy a "kúlfaktora". Amúgy csak nekem káprázik a szemem, vagy pedig valóban 329e Ft lett a tavaly még 260-ba kerülő TW-Bents Trident, a 400 ezres Artifice, amit magam is teszteltem az egyik Ambringa túrán 460-tól indul. Atyám! Ez aztán az infláció! Na majd megkérdeztem Murlát, hogy ez így hogy? Pedig amennyire rá vagyok kattanva a rekumbensekre és méginkább az autós érzést visszaadó háromkerekűekre, előbb-utóbb ebből vásárlás lesz, akárhogy is állunk majd az építéssel. Legalább ha kettő lesz, mehetünk Marcellal együtt, de szigorúan nem egymás mellett, mert erre a hazai bringaúthálózat még nincs felkészülve. Halkan hozzátenném, hogy Hollandiában jópár helyen akár 2-2 velomobil is elférne egymás mellett a kerékpárutakon. A kanyar mondjuk így is necces lenne.

Visszatérve a trájkunkra, mondanom sem kell, hogy a Warrior zártszelvényből építkezik, mi azonban kör alakú csöveket vettünk, az sem biztos hogy megfelelő átmérővel és vastagsággal. Most a BikeMag fórum rekumbens topik szakértői biztos fogják a hasukat nevettükben. No de ne olyan hangosan, mert még lehet, hogy valamelyikőtöknek a vevője leszek! Amúgy maga a csővásárlás igen vicces volt. Kimentünk egy fémtelepre, aminek már alapból megvan a maga hangulata. Úgy látszott, hogy a telep legtökösebb alkalmazottja éppen egy nő volt, aki a kicsit sem részeges "bélának" segített csövet választani, miután elsőre sikeresen elméretezte az egyik csövünket, bár abban sem vagyok biztos, hogy a második darabolás pontosan sikerült. Mindenesetre az egyik cső vagy fél méterrel hosszabb a másiknál, így valószínűleg jó áron jutottunk a "vazshoz". BKV buszokat meghazudtoló fordulókörrel kanyarogtunk hazafelé az egyik kézben a bringa kormányával, másikban egy ismeretlen hosszú csővel. Soha nem voltak még ennyire előzékenyek az autósok!
Aztán Marcell megrendelte a tervet neten és hamarosan már le is tölthettük, megvan mindkettőnknek, plusz biztonsági mentések. Asszem 17$ volt, túl lehet élni. Most következik az alkatrészbeszerzés. Mindenekelőtt a donorbringa, ami a hátsó háromszöget és felfüggesztést adja, meg egyéb elemeket. Nem is gondoltam, hogy ilyen drágák a teszkó gazdaságos össztelósok, amik normális állapotban vannak. 17-18 körül találtam csak jókat a neten, de jobban örülnék, ha 12-13 körül sikerülne valamire rábukkanni. Ha nem megy, akkor kénytelen leszek egy drágábbat megvenni, mindegy, lényeg, hogy ne legyen szétrohadva a hajtása.
Akárhogy is nézzük, nem lesz egyhamar kész a művünk. Ezért tuti, hogy még idén fogok trájkot bérelni (vagy akár velót), de még az is lehet, hogy vásárolni. Mindennek van előfeltétele. Mindeközben azt sem szabad elfelejteni, hogy ez az egész hobbi a bringázás élményéről szól. Mindaddig, amíg olyan szerencsés helyzetben vagyok, hogy nem is egy, hanem - jelen pillanatban - három bringával rendelkezem, inkább nem álmodozással kéne az időmet töltenem mindenféle holmi velóról meg trájkról, hanem KI KELL MENNI ÉS TEKERNI! Ez a mai tanulság.