Marcell, alias djhoma örvendeztetett meg egy újabb érdekes és már-már művészinek tekinthető levéllel. Remélem, sokan fognak a jövőben is megfertőződni a velomobilok iránti szeretettel!
Velomobilok
Rá kellett jönnöm, hogy már kiskoromban is ilyen guruló szerkezetre vágytam. Annak idején akkor még hosszúnak tűnő erdei túrák után találtam ki magamnak egyszer az ideális lakóautót. Valami olyasmi lenne, ami átlátszó és az erdei illatokat is beengedi, de közben fűthető és távoltartja az alulról beigyekvő rovarokat. Igény esetén pedig el is sötétíthető, ha az ember a szabadban akar aludni, de zavarja a telihold.
Valami üveggömb-szerűre gondoltam, ami megmutatja a környezet szépségét, mégis úgy elbújhat benne az ember, mint az ágy meleg sarkában. Össze-vissza gurulhat vele az erdőben és nem lesz még saras se. Prózai módon összegezve valamivel el akartam zárni a kellemetlen dolgokat a természetből és csak a látványt megtartani. Azóta persze megtanultam élvezni a fájó és elázott végtagok élményét, a felverődő sár és a zuhogó eső szépségeit. Gyalog és keréken.
De kipróbáltam a bringás közlekedést is, ahol már nem mindig jó, ha elázik (kívül), megfagy, leég vagy csak leizzad az ember. Hosszú távon unalmassá válik a szél ellen küzdés is, a görnyedésen pedig az időnként elengedett kormány sem segít. És ezt mind átélve újra eszembe jutott a régi ötlet, az elzárkózás vágya, most már nem a zöld világtól, hanem a zajos és egyhangú várostól, a mindennap ismétlődő út monotonitásától. Egy olyan hely, olyan járgány, amiben kényelmesen és kellemesen telik az út, mert nem zavar a szél, a zaj, a hideg és el se fáraszt mindeközben.
Bizony, egy velomobil megvéd a város káros hatásaitól, akár zenét is hallgathat benne az ember és mégse kell annyira hangosan, hogy a közlekedésben zavarja. Ha pedig eléri a célját, nem kell a vizes, izzadt vagy ráfagyott ruháját lecserélnie. Ha keményebb a terep, akár motor is rásegít az amúgy is hatékonyabb hajtásra. Így van akkumulátorunk és sose fogy ki az elem a lámpáinkból, még ha halogén izzók is.
A járművek száma egyre nő, sok az ingázó. Ma még nem tudom, milyen úton használnám itthon, de egyszer talán lesznek utak is a kis helyet foglaló, embererőt növelő (legfeljebb zsírt fogyasztó), gyors és hatásos járművekre. És akkor majd ki lehet pipálni egy újabb gyerekkori álmot. De ez akkorra talán már nem csak az enyém, hanem sokak valósága is lesz.
(Go Velo!)
